Chapter Text
2024.02.11
Ez volt az első olyan dátum, az első olyan nap ami igazán megmozgatta a magyar népet, akkor még 14 évnyi rettenet után. Egy névtelen, látszólagos pártkatona úgy teregette ki a szennyest nyílvánosan mint azt a jó hazafi háziasszony teszi vasárnap reggel a cirógató napfényben, mielőtt templomba megyen.
Egy belső körből kiszakadt fiatal férfi beült egy székbe, milliónyi ember elé és olyat tett amit kevesen mertek volna megtenni. Néhány szkeptikus magyar agyában megfordulhatott a gondolat, hogy "ezt az embert le fogják lőni", vagy bármilyen eszközzel el fogják tenni lábalól.
Jó szabású, energetikus és nem mellékesen jóképű. Mindemellett őszinte. Ijesztően őszinte. Ez volt az a Magyar Péter aki megrengette az egész országot. Ő volt az akinek az arca, hangja és véleménye futótűzként terjedt Pest megyéből az ország legszélső településeibe. A budai úrifiú orgánuma zúgott a híradókban, buszokon diákok körében fülhallgatókban vagy éppen irodai dolgozók gépein.
Kegyelmi botrány, Novák Katalin indokolatlan amnesztiája egy beteg embernek, egy új szemszögből. A férfi életét gyökerestől megváltoztató 1 óra 43 perc. Valószínűleg a Partizán legoszloposabb interjúja.
---
Valahol a nap folyamán egy esztergomi fiatalhoz is eljutott a híres megszólalás. Furcsa érzés fogta el abban a pillanatban. Remény. Első gondolata, hogy végre van itt egy olyan talpraesett, tanult és tájékozott ember, aki ténylegesen tehet valamit. Egy olyasvalaki, aki ki tud törni a hanyatló ellenzékből és olyat tenni, melyre még sosem volt példa. Gondolkodás nélkül eldöntötte, mit akar csinálni. Segíteni neki és eljuttatni ahhoz a nemes célhoz ahol majd az ország egységesen ünnepli őt és a megújulást.
---
Az interjú után, miután Péter elhagyta a stúdiót, első gondolata az, hogy hideg van. Nyomasztónak, ridegnek és meglehetősen zavartnak tűnt az a februári este, teste összerezzent mielőtt beült az autóba. A hazafele vezető út indokokatlanul hosszúnak tűnt. Fejében zúgtak a kérdések és a válaszok amik nemrég egy ország-világ előtt elhangoztak. Vállán viszont ott ült a kisördög is aki folyamatosan kétségeket súgott a fülébe.
Nem kellett volna. Meg fogod bánni. A nagy szád és az igazságérzeted miatt fogsz célkeresztbe kerülni. A családod, gyerekeid, Judit, mindannyian veszélybe kerülhetnek miattad. Bár a gondolatok még mindig elméje alján zajongtak, újabbak láttak napvilágot. Mégis hogyan tovább? Teljesen egyedül a volt csoportoddal szemben mit kezdesz?
Halkan búgott a motor amint leparkolt a lakása előtt. Lassú, bizonytalan léptekkel közelítette meg a fehér ajtót, majd kulcsaival zörögve egy sort, kinyílt előtte. --Hosszú lesz az éjszaka - Gondolta, amint cipőjét a bejárati ajtó melletti tartóba rakta. Kabát az akasztóra, viszont ahhoz túl fáradt volt, hogy ingjét tisztességesen rakja el. Miután nyakkendőjét meglazította és a ruhadarabot kigombolta, hanyagul a kanapé sarkán hagyta. Zuhany. Ez az egy kellett akkor neki. Egy forró zuhany ami alatt majd elfelejt mindent, rengeteg pára ami miatt nem látja majd magát a tükörben.
A víz eszméletlen hangosnak tűnt a csendes lakásban. Teljesen egyedül volt otthon, minden egyes sóhaj puskalövés szerűen nyilalt át a fürdőszobán, majd később a hálószobában. Hazudna, ha azt mondaná, hogy teljes nyugodtsággal feküdt le aznap. Enyhe gyomorideg és remegő végtagok jellemezték amint elnyújtotta magát a puha matracon, ami most viszont betonnak tűnt. Megállás nélkül járt az agya a különböző lehetőségeken és következményeken.
Biztosan jó ötlet volt kiposztolni? Biztosan jó ötlet volt elmondani, kamerák előtt?
Nagyon nehezen jött álom a szemére, de meglepetésére kellemesebben aludt mint valaha. Tisztában volt azzal, hogy most egy olyan lavinát indított el, amit nehéz lesz megállítani. Amint az emberek meglátják és megértik annak a súlyát, hogy egy közel névtelen, de belső körökben mozgó senki így fel mer szólalni, változás lesz a társadalomban. Végre megérzi a nép azt a súlyt ami most rájuk nehezül - ez így nem mehet tovább és nekik kell változást elérniük. Ebben vezetőjük pedig nem más mint Magyar Péter lesz - gondolta. Ezzel a nemes célba vetett hittel aludt el, mintsem gondolva arra hogy mi lesz másnap reggel.
Az a másnap reggel szokatlanul csendes volt. Mindig csendesek a reggelek, de most valahogy máshogy tűnt. Nem hallotta kint a kóbor madarakat csiripelni, nem hallotta a konyhában álló hűtőszekrény búgását.
-Meghaltam volna? - Futott át agyán a buta kérdés. Nem történt semmi. Ugyanolyan halkan kezdődött a napja mint a többi, gondolta ő. Nem is sejtve, hogy hány ember reggelét bőszítette fel, illetve hogy hány ember reggele telik sokkal hangosabban és mozgalmasabban mint az övé. Furcsa nyugalom ült a lelkén aznap reggel. Mindemellett egy cseppnyi megbánás sem volt jelen.
---
Meglepően kevés idő, majdan egy éjszaka alatt több millió emberhez jutott el az interjú. Cikkeztek arról a Fideszes fiatalemberről, aki tisztázatlan okok miatt kiteregetett a rogáni szervezkedésről, a pedofilbotrányról és megfogalmazta azt, hogy a párt valójában nem annyira szilárd belülről, mint azt az emberek kívülről gondolnák. Hanyatlónak nevezte a kormánypártot, ami abban a pillanatban felfoghatatlannak tűnt. Meglepően hamar jött az első tömegeket megmozgató esemény, az influenszertüntetés.
-...Odakint most szörnyek járnak. - Hangzott el Potyondi Edinától. - Szörnyek, akik gyerekeket bántottak...
Bár a megmozdulás remek kezdeményezésnek tűnt, eredményt nem hozott. Az a rengeteg ember akik meglévő vagy jövőbeli gyermekeik miatt utcára vonultak, keserédes csalódással tértek haza. Csalódottan, hisz egy ilyen cselekedet nem fog kormányt, rendszert váltani. Ez nem elég ellenük. Az a mennyiségű politikai, vagy csak nyers düh, ami a népben otthonra lelt valami többre vágyott. Tudták, hogy abban a jelenben nincsen senki, aki elég lenne ellenük.
A nép viszont hamar választ kapott, hiszen legfontosabb nemzeti ünnepünkre, március 15-re tüntetés lett hirdetve, nemmás mint Péter által. Tenni akart és tett is, amikor szétkürtölte, hogy utcára viszi őket. Kérdésessé vált, hogy ő, szinte egy személyben hogyan fogja megugrani ezt az akadályt.
~☆~
-Helló, helló, itt vagyok! - Szól bele a telenfonba lelkesen Márk.
-Üdv, szia! Mondd csak, péntekre van valami programod? - Érdeklődik egy hang, Ervin hangja a vonal másik végén. Márk egy pillanatra értetlenül mered maga elé, kávés csészéjével a kezében, majd miután rápillant a mellette lévő naptárára, válaszol.
-Van, van. Ez a Magyar Péter srác hírdetett tüntetést aznapra. Gondoltam adok neki egy esélyt, kinézek milyen lesz.
-Nagyszerű...-Morfondírozik a másik férfi. - Figyeld, az a helyzet, hogy nagyon tehetséges rendezőnek tartalak téged...- Kezd bele Ervin, mire válaszul egy kíváncsi hümmögést kap Radnaitól. - És nekem kellene keríteni valakit, aki megrendezi a tüntetést. Elvállalnád? - Fejezi be az idősebbik.
Márk gondolatai fénysebesség szerűen cikáznak a fejében. Mégis ő, egy amatőr színházi rendező, hogyan tudna egy ekkora tömegrendezvényt megszervezni? Első levegővételével vissza akarja utasítani az ajánlatot, mire a monológ folytatódik.
-...Tudod - Folytatja Nagy Ervin, miután hallja a nagy csendet. - Beszéltünk és elkezdtünk dolgozni mi már több emberrel is, de mindenki lemondta így ennyivel a tüntetés előtt. Nem kérnélek, ha nem lennék biztos a képességeidben.
-Tudok veletek találkozni valahol? Azért ezt érdemesebb lenne Péterrel, szemtől-szemben, nem?
-De, de, valóban. - Hangja határozottan vidámabb, mint a beszélgetés elején. Biztosra veszi, hogy a találkozás után kérdés nélkül elfogadja az ajánlatát. -Mindjárt küldöm hol találkozunk, rendben?
-Rendben! - Vágja rá a telefont Márk, még mielőtt bármi más elhangzana.
---
A Budapestre tartó út során méla idegesség telepszik Radnaira. Tart attól, hogy egy ilyen merész és elhivatott ember mellett ő nem fog tudni dolgozni. Ismeri ő saját magát annyira, hogy tartson a hozzá hasonló ambíciózus emberektől. Miután egy kellemes kávézó előtt kiszáll autójából magabiztos léptekkel indul befelé. Az ajtó feletti kis csengő tudatja mindenkivel az érkezését. Melegség, darált kávé illat és egy jellegzetesen erős férfi parfüm csapja arcon. Szétnéz, majd észreveszi azt az asztalt ahova tartania kell. Megáll mellette, először barátjára majd a vele szemben ülőre néz. Péter abban a pillanatban feláll, megigazítja zakóját és határozottan kinyújtja kezét.
-Üdv, Magyar Péter! Nagyon hálás vagyok, hogy eljöttél! - Mosolyog megkönnyebbülve, édesen.
-Radnai Márk, szia! - Rázza meg kezét határozottan. Az ő hűvös tenyere alatt szinte lángol a másiké. Mélyen az idősebbik kék szemeibe néz melyben csillogást lát. Szürreálisnak tűnik, hogy az az ember aki érces hangjával kétségessé tett egy kormánypártot, most kedvesen rá néz és kezébe markol. Nem is kell neki a beszélgetés. Ő már itt tudja, hogy egy ilyen kisugárzású embernek segítenie kell. Hiszen ha vele egy kézfogással elhiteti, hogy a rendszerváltás elérhető, mire nem fogja vinni többszázezer emberrel.
Hármójuk beszélgetése olyan könnyedén telik, mintha évek óta kártyapartikra járnának és együtt nyaralnának a Balatonon egy céges üdülőbe.
-Nagyra értékellek Péter, de jelen esetben nem elég elmondani a jó beszédet. Azt is meg kell tudni mutatni, hogy ez milyen hatással van az emberekre. -Szólal meg Márk, amint egyenesen a másikra szegezi tekintetét.
Péter habozik egy pillanatra, majd egy diplomatikus vigyorral az arcán felteszi a nap legfontosabb kérdését.
- Segítesz benne? - Hangja komolyan de barátságosan cseng a házias kávézóban, amint jobb kezével dobol az asztalon.
-Igen. - Válaszolja Márk azonnal, határozottan. Abban a pillanatban egója a csodálatos Esztergomban marad. Egyetlen egy dologra kell mostantól koncentrálnia. Mindenben őt kell támogatnia, ahogy csak tudja, hisz csak egy összeszedett és segítőkész csapattal a háta mögött tudna elérni akármit.
-Köszönöm! - Súgja Péter maga elé, mire Radnai csak egy szolid mosollyal és biccentéssel reagál. Tudja, hogy ebből innentől nem léphet ki.
Tulajdonképpen nem is bánja ő ezt annyira...